Danczi Csaba László

ELTE BTK esztétika tanszék; ParaRadio, Center for Culture and Communication, Budapest

e-mail: danczics@hotmail.com

Mitôl kogníció a zenehallgatás?

ABSTRACT

Mindannyiunknak vannak - akarva akaratlanul is - zenével kapcsolatos tapasztalataink. Hat ránk a zene és élvezzük vagy elutasítjuk ezt a hatást, de nagyon kevesen tudjuk ezeket a tapasztalatokat tudatosan, fogalmak segítségével értelmezni, magyarázni. A zeneelmélet elsôsorban a zene alkotásáról illetve a kész zenemûvek szerkezetérôl értekezik zenei szakterminusokban. A zenepszichológia ezzel szemben a zene szubjektív, lélektani oldalára koncentrál és a zenei észlelésre reflektál.

Az utóbbi húsz-harminc évben a zenepszichológiában is bekövetkezett a "kognitív fordulat": az érdeklôdés a zene mentális reprezentációira és az ezekkel végzett mûveletekre terelôdött. Eközben újra felfedezték a zene és a nyelv mélyértelmû kapcsolatát. De ennél többet is: a zene új, információelméleti, lingvisztikai szemlélete arra döbbentette rá a kutatókat, hogy zenehallgatás közben valóban sajátosan kognitív folyamatok zajlanak le még a laikus hallgató fejében is.

A szerzô az elmúlt évek kognitív zenepszichológiai kutatásainak áttekintésével, zeneileg képzetlen hallgatóság számára is érthetô, nyilvánvaló példákkal azt mutatja be, hogy milyen kognitív sémák aktiválódnak zenehallgatás közben, hogyan jön létre az "implikáció" és "realizálás" (Narmour) vagyis a folytatásra vonatkozó elvárás; Lerdahl és Jackendoff lingvisztikai zeneelmélete hogyan járult hozzá a zene kognitív reprezentációiról kialakított nézetekhez és a kutatásokhoz, azaz milyen reprezentációs síkokról beszél manapság a kognitív zenetudomány.

A hangsúly azonban arra kerül, hogy a zenehallgatás valóban kognitív aktivitás és mivel a zenei hangok sokkal könnyebben manipulálhatóak, mint a beszédfonémák, igenis nagy hozadéka lehet a kognitív zenepszichológiának a kognitív szemlélet és kutatás számára.