Jelek és jel-reprezentációk a kutya-ember köztötti kommunikációban: Egy
esettanulmány.
Miklósi Ádám1 és Topál József2
1 ELTE Etológia Tanszék
2 MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport
Az állati viselkedéssel foglalkozó tudományok elõtt már csaknem száz éve
ismeretesek azok a jelenségek, miszerint egyes emberi környezetben felnõtt
egyedek (fõleg kutyák ill. lovak) meglepõ sikerességgel felelnek meg az
ember által feléjük ‘kommunikált’ kérdéseknek, utasításoknak. Közismert,
hogy az effajta teljesitmények jórészt az ún. ‘Okos-Hans’ effektuson
alapulnak, melynek lényege, hogy a megfelelõ tapasztalatokkal rendelkezõn
egyed nagyfokú érzékenységgel ‘olvassa’ az ember legapróbb viselkedési
gesztusait és az ember reakcióinak folyamatos figyelésével képes az elvárt
viselkedési választ megadni. Mindezek alapján sokáig általánosan elfogadott
volt, hogy az ember-állat közötti ‘kommunikáció’ -pl. kutyák esetében is
megfigyelhetõ- bonyolult megnyilvánulásai tulajdonképpen nem is
kommunikációs folyamatok eredményeképpen jönnek létre. Az ismétlõdõ
helyzetekben az ember egyes viselkedési jelei -mint diszkriminációs ingerek-
asszociativ tanulási folyamatok révén válnak az állat számára
jelentés-hordozóvá (prediktívvé). Eszerint a kutya anélkül, hogy felismerné
az ember kommunikációs szándékát, illetve önmaga szándékosan kommunikálna az
ember felé jeleket, fokozatosan tanulja meg az emberi viselkedés
jellegzetességei -mint ingerek- és saját válaszreakcióinak összehangolását.
Néhány, az utóbbi években végzett vizsgálat szerint azonban a kutya emberrel
szembeni kommunikációs viselkedését nem lehet kizárólag az asszociatív
tanulási modellel megmagyarázni. Kettejük interakciójában a kutya részérõl
is fellelhetõk az intencionalitásra utaló jelek, melyek egyrészt a
kommunikációs szándék felismerésében másrészt a jeladás körülményeiben
nyilvánulnak meg. Az emberrel való kifinomult kommunikációra utaló adatok
némileg alátámasztják azt az újabban több szerzõ által is támogatott
hipotézist, miszerint az ember és kutya egy koevoluciós folyamat során
mintegy ‘kiterjesztett fenotipusként’ evolveálodott és olyan adaptációs
jellegekre tett szert melyek többek között a két faj kommunikatív
interakcióit is meghatározzák.
Mindezek alapján felvetõdik, hogy az emberszabásúakkal végzett
jelnyelv-tanítási kísérletek mintájára, a kutya esetében is megvizsgáljuk a
jel-reprezentációk kialkulásának körülményeit, azok szervezõdését.
Felvetõdik a kérdés, mennyire függetlenednek a jel-reprezentációk a
kontextustól (külsõ kontroll) és vannak-e magasabb szervezettségre utaló
jelek (szintaxis)?
Az ilyen vizsgálatok módszertani nehézségeit is elemzõ elõadásunkban, egy
longitudinális vizsgálat kezdeti eredményeirõl számolunk be. A
video-demonstrációval kiegészitett elõadásban kutya és gazdája közötti
kommunikációs helyzeteket mutatunk be, nyomon követjük azok kialakulását és
elemezzük az egyes szituációk kutya számára jel-funkcióval felruházott
komponenseit.
_____________________________________________________________________________________
Get more from the Web. FREE MSN Explorer download : http://explorer.msn.com