Jelek és jel-reprezentációk a kutya-ember köztötti kommunikációban: Egy

esettanulmány.

Miklósi Ádám1 és Topál József2

1 ELTE Etológia Tanszék

2 MTA-ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport

Az állati viselkedéssel foglalkozó tudományok elõtt már csaknem száz éve

ismeretesek azok a jelenségek, miszerint egyes emberi környezetben felnõtt

egyedek (fõleg kutyák ill. lovak) meglepõ sikerességgel felelnek meg az

ember által feléjük ‘kommunikált’ kérdéseknek, utasításoknak. Közismert,

hogy az effajta teljesitmények jórészt az ún. ‘Okos-Hans’ effektuson

alapulnak, melynek lényege, hogy a megfelelõ tapasztalatokkal rendelkezõn

egyed nagyfokú érzékenységgel ‘olvassa’ az ember legapróbb viselkedési

gesztusait és az ember reakcióinak folyamatos figyelésével képes az elvárt

viselkedési választ megadni. Mindezek alapján sokáig általánosan elfogadott

volt, hogy az ember-állat közötti ‘kommunikáció’ -pl. kutyák esetében is

megfigyelhetõ- bonyolult megnyilvánulásai tulajdonképpen nem is

kommunikációs folyamatok eredményeképpen jönnek létre. Az ismétlõdõ

helyzetekben az ember egyes viselkedési jelei -mint diszkriminációs ingerek-

asszociativ tanulási folyamatok révén válnak az állat számára

jelentés-hordozóvá (prediktívvé). Eszerint a kutya anélkül, hogy felismerné

az ember kommunikációs szándékát, illetve önmaga szándékosan kommunikálna az

ember felé jeleket, fokozatosan tanulja meg az emberi viselkedés

jellegzetességei -mint ingerek- és saját válaszreakcióinak összehangolását.

Néhány, az utóbbi években végzett vizsgálat szerint azonban a kutya emberrel

szembeni kommunikációs viselkedését nem lehet kizárólag az asszociatív

tanulási modellel megmagyarázni. Kettejük interakciójában a kutya részérõl

is fellelhetõk az intencionalitásra utaló jelek, melyek egyrészt a

kommunikációs szándék felismerésében másrészt a jeladás körülményeiben

nyilvánulnak meg. Az emberrel való kifinomult kommunikációra utaló adatok

némileg alátámasztják azt az újabban több szerzõ által is támogatott

hipotézist, miszerint az ember és kutya egy koevoluciós folyamat során

mintegy ‘kiterjesztett fenotipusként’ evolveálodott és olyan adaptációs

jellegekre tett szert melyek többek között a két faj kommunikatív

interakcióit is meghatározzák.

Mindezek alapján felvetõdik, hogy az emberszabásúakkal végzett

jelnyelv-tanítási kísérletek mintájára, a kutya esetében is megvizsgáljuk a

jel-reprezentációk kialkulásának körülményeit, azok szervezõdését.

Felvetõdik a kérdés, mennyire függetlenednek a jel-reprezentációk a

kontextustól (külsõ kontroll) és vannak-e magasabb szervezettségre utaló

jelek (szintaxis)?

Az ilyen vizsgálatok módszertani nehézségeit is elemzõ elõadásunkban, egy

longitudinális vizsgálat kezdeti eredményeirõl számolunk be. A

video-demonstrációval kiegészitett elõadásban kutya és gazdája közötti

kommunikációs helyzeteket mutatunk be, nyomon követjük azok kialakulását és

elemezzük az egyes szituációk kutya számára jel-funkcióval felruházott

komponenseit.

_____________________________________________________________________________________

Get more from the Web. FREE MSN Explorer download : http://explorer.msn.com