NEMES LÁSZLÓ

(nemeslal@hotmail.com)

Az utóbbi évtizedekben látványosan megélénkült az evolúciós elméletre általában, illetve az emberi és állati viselkedés, valamint mentális/kognitív folyamatok evolúciós magyarázatára irányuló figyelem. A már korábban kibontakozott tudományterületek (etológia, szociobiológia, viselkedésökológia) mellett az utóbbi években sorozatban látnak napvilágot újabb és újabb evolúciós diszciplinák vagy szubdiszciplinák megszületését bejelentő manifesztumszerű publikációk. Ezek sorában a legelőrehaladottabb stádiumban valószínűleg az evolúciós pszichológia van, ami az utóbbi egy-két évtized egyik kétségkívül legszebb sikertörténetét magáénak tudható és leginkább ambíciózus igényekkel fellépő kutatási területe, ami mögé mára jelentős elméleti és empirikus háttér szerveződött. Ennélfogva az evolúciós pszichológia elnevezés alatt futó, heterogenitásuk ellenére is egységes célkitűzést felvállaló megközelítések mutatkoznak a legjobb jelöltnek a mentális életünkre evolúciós perspektívából irányuló kutatások átfogó szintézisére.

Az emberi viselkedés, társas szerveződés és mentális/kognitív folyamatok evolúciós vizsgálatára adott filozófiai reflexiók jelentős része politikai vagy morális indíttatású. Ha saját pszichológiai folyamatainkat és viselkedésünket biológiai alapon vagyunk képesek magyarázni, az nagyban megváltoztatja az önmagunkról kialakított tudományos és filozófiai képet – aminek kétségtelenül megkerülhetetlen konzekvenciái lennének politikai és morális nézeteinkre vonatkozóan. A korai szociobiológiára adott heves reakciók világosan mutatják, hogy egy reduktivista, az emberi természet univerzális tulajdonságaira koncentráló emberképnek több (jogos vagy jogtalan) módszertani és ideológiai ellenvetéssel kell szembesülnie. Előadásomban az emberi viselkedés evolúciós magyarázataival szembeni, annak reduktivizmusával és univerzalizmusával kapcsolatos, ma is széleskörűen terjesztett kritikák áttekintésén túl, egy hangsúlyozottan más megközelítés lehetőségét vázolom. Az evolúciós pszichológia legfontosabb politikai és morális következményeit az általános intelligencia mítoszának lerombolásában látom, aminek a helyére evolúciósan kialakult területspecifikus pszichológiai adaptációk halmazának tudományosan vizsgálható koncepcióját állítja. Az ember elmebeli képességeinek effajta pluralizálása ellehetetleníti az uniformizált mentális képességek és az általános intelligencia hierarchikus értékelését, és utat nyit egy sokkal összetettebb emberkép irányába, ami fontos szerepet játszhat az emberek közötti viszonyok politikai/morális liberalizálásában. Sőt, a (mérhető, hierarchizálható) általános intelligencia eszméjének elvetése más fajok tagjaihoz való viszonyulásainkban is radikális változásokat képes indukálni. Ami azt illeti, véleményem szerint az evolúciós pszichológia talán legfontosabb eszmetörténeti szerepét mindezen ’politikai’ vonatkozásai jelentik.