Evoluciós pszichopatológia: jelszavak és kérdojelek

Pléh Csaba és Bátki Anna

Szegedi Tudományegyetem Országos Pszichiátriai és Neurológiai Pszichológia Tanszéke Intézet

pleh@edpsy.u-szeged.hu anna_batki@hotmail.com

 

A proximális és disztális okok kettossége a viselkedés magyarázatában megjelenik a lelki zavarok tekintetében is. A ma uralkodó, a proximális okokat tekinto biológiai pszichiátria mellett kibontakozott a zavarok disztális elemélete is, mely a zavarok magyarázatában is a funkcióból és a viselkedés történetébol indul ki.

Ezek a disztális magyarázatok egyenlore keresik a megfelelo lépéseket, amikor a magatartási mechanizmusok (pl. félelem) és a kórformák (pl. fóbia) adaptív értelmezését ajánlják.

 

  1. „Evolvált" mechanizmusokat tesznek fel a tünetek mögött

  2. Új elemzéseket ajánlanak a betegség pszichodinamikájáról pl. depresszió és agresszió.

  3. A genetikai elemzést összekapcsolják a lelki zavarok disszociatív felfogásával.

  4. A kórformákat mint adaptációk versengését is értelmezik.

 

Az eloadásban jellegzetes példákat is bemutatunk a mentális zavarok evolúciós értelmezésére és kritikusan elemzzük mind azt, hogy mennyire meggyozoek ezek a felfogások, s mennyire néznek szembe az alternatív elképzelésekkel. A depressziót elemezzük, mint olyan új evolúciós értelmezést, ahol a javasolt modellek intellektuálisan nagyon vonzóak. A depresszió úgy jelenik meg bennük például, mint be nem jelentett hatalmi ambíció, illetve rosszul lefékezett versengés következménye. Ugyanakkor ezek a modellek nem tárgyalják viszonyukat és relatív magyarázó értéküket az alternatív pszichodinamikákhoz (pl. tárgyvesztés), és a proximális biológiai modellekhez képest. A schizofrénia evolúciós modelljeit pedig abból a szempontból elemezzük, hogy hogyan értelmezhetoek mint kognitív megoldások közti versengés eredményei.