Létezhet-e evolúciós naturalizált tudományfejlődéselmélet –

A naturalizált episztemológia számára az ember a természet része, az ember megismerő tevékenységének vizsgálata tehát az empirikus tudományok módszerei szerint kell, hogy történjen. A naturalizálás alatt olyan, tudományos módszerrel végzett vizsgálatot, vagy tágabb értelemben attitüdöt értek, ahol a tudás létrejöttének magyarázatához valamilyen tudományterületet - annak eredményeit vagy éppen módszereit - fogadjuk el. A naturalizált episztemológiák több fajtája különíthető el. Nem fogok foglalkozni a legmegengedőbb nézettel, mely szerint sem helyettesíteni, sem átalakítani nem kell az ismeretelmélet hagyományos kérdéseit, mindössze figyelembe venni a természettudomány eredményeit episztemológiánk megalkotásához.

1. Létezhet-e olyan naturalizált ismeretelmélet, amely természettudománynak tekinthető, és amelynek célja a hiteink keletkezésének, fennmaradásának és elmúlásának tudományos magyarázata, ill. empirikus leírása? Egy ilyen ismeretelmélet nem normatív, nem mond véleményt arról, hogy a természettudományos állítások mennyire igazolhatók, igazoltak. A cél a hagyományos ismeretelmélet helyettesítése az újjal. Az ilyen naturalizálás mellett érvelők számára csak azok a kérdések legitimek az emberi tudással kapcsolatban, amelyekre természettudományos válasz adható.
2. Létezhet-e olyan naturalizált episztemológia, amely nem helyettesíteni, hanem átalakítani akarja a hagyományos ismeretelmélet kérdéseit a biológia, pszichológia, kognitív tudományok újabb eredményei tükrében? Bár itt a normatív elemek megengedettek, a természettudományok művelőié a végső szó abban a kérdésben, hogy valóban rendelkezünk-e azon ismeretekkel, amelyekről azt állítjuk, hogy birtokunkba vannak.

A 2) kérdés esetén ezt a konklúziót támasztja alá Karl Popper, Thomas Kuhn és Stephen Toulmin munkáinak vizsgálata. A naturalizáció során ugyanis a filozófus tudományos elméleteket (jelen esetben az evolúció természetes szelekcióra épülő darwini/neodarwini modelljét) hívja segítségül episztemológiai, tudományfilozófiai kérdések megválaszolásához. Az ezen kérdésekre adott („talált”) válaszok azonban óhatatlanul olyan világnézeti elköteleződésektől is függnek, amelyek nem jelennek meg a felhasznált tudományos elméletben, illetve az elmélet nem ad egyértelmű választ arra vonatkozólag, hogy a filozófusnak hogyan kell állást foglalnia az adott episztemológiai kérdésben.

Így a filozófus válaszút elé kerül. Vagy elméleti elkötelezettségeit adja fel, illetve teszi félre, hogy a tudományos elméletet a lehető legkisebb torzítással felhasználja, vagy pedig az elméletet rendeli alá egyéb filozófiai elköteleződéseinek, még azon az áron is, hogy a tudományos elméletet esetleg torzítva használja fel a naturalizáció során.

Az 1) kérdés esetén Ronald N. Giere munkáit felhasználva megmutatom, hogy a vádként gyakran elhangzó körkörösség nem jelent végzetes kihívást a naturalizált episztemológia számára. A filozófus azonban nem tud legitim módon (a filozófia módszereivel) érvelni amellett, hogy a filozófiai diskurzust a természettudományossal helyettesítsük, hiszen pontosan a filozófiai diskurzust próbáljuk kiváltani, kiküszöbölni a magasabb episztémikus értékűnek tartott természettudományos leírással.

Végül választ keresek arra a kérdésre, hogy a naturalizált tudományfejlődés-elméletek kiútnak vagy zsákutcának tekinthetők.